Suomi

Suomi, magyarul Finnország az ahova jöttem. Még csak pár napja vagyok itt de máris megvannak a szokások mint hogy hagyjuk a francba a fordítgatást, hiszen úgyse fogjuk megérteni, és ne keressük a termosztátot a szabadban mert ez az idő nem lesz melegebb.

Az utazásról, hogy ne hagyjak ki semmit: Igazán szerencsés vagyok hogy kipróbálhattam a vadonatúj Norwegian gépet. Igazán szép belseje van és az instrukciókat is mini TV-ken mondják el rajta már. :) Tetejébe ennek: még csak Budapestet se kellett elhagynom hogy megismerjek valakit aki Finn és pont itt lakik ahová jöttem.

Az út alatt egyedül annyit sajnálok hogy nem sikerült lefotóznom, hogyan is néz ki mikor belépsz a finn légtérbe. Egy óriási habszerű felhőréteg volt az egész déli részen végig, és csak a falvak fényei világították meg őket alulról. Amikor pedig ereszkedni kezdtünk azért elgondolkoztam a pilóta honnan is fogja eltalálni a magasságot a leszálláskor ha a földig ér a köd?! *** 6 óra reptéren való malmozással később *** Helsinki önmagában nem az a tipikus nagyváros, amelyik felfelé építkezik, hanem az amelyik nagy területet hagy a természetnek is. Szinte a fele a városnak valószínűleg park vagy parkosított.

Én nem sokat láttam belőle hiszen igyekeztem a Kamppi buszállomáshoz. Na de ott igazán érdekes dolgot találtam. Mintha a lóversenyen lennénk, csak éppen itt mi vagyunk a lovak és nézzük a kis ajtók fölött hogy melyik busz engedi épp az utasokat felszállni. Körülbelül 40 ajtót használtak és 2 percenként indult busz! Két percenként!!! *** 3 óra nyitott szemmel alvással később ***

Pontosan akkor sikerült magamhoz térni mikor 4 kilométer volt hátra. Micsoda mázli?! Tovább is ment volna a busz még ha nem szállok le. Na de akkor menjünk is a következő posztra mi is...

Minden köszönetem ennek a kedves kis társaságnak akik 232 Km-en keresztül elcipeltek 10 euróért.

Itt pedig a rendszer látható a buszállomáson. A hosszú távúak esetén valaki áll az ajtóban és ellenőrzi a kódokat, amelyet a jegyvásárlásnál kapunk.