Pár szó az oktatásról és a hétköznapokról

Ez a poszt kissé későbbre sikerült mint terveztem, de van indokom miért is. Sajnos ebben a röpke 4 hétben nem igazán akadt elmondanivaló. Na de végül kitaláltam mit is mesélhetnék el a szürke hétköznapokról.

Megérkezés alkalmával nem volt annyira jellemző mint most az a tipikus dán időjárás. Bármely időre gondolunk aznap...felejtsük el hogy igazunk lesz. 10 percenként változhat az időjárás attól függően hogy érkezik e felhő a nyugati oldalról.

Az oktatásról pár szó. Ha mérlegelnem kell a kettőt, hogy a hazai vagy az itteni a jobb-e akkor azt mondanám mind kettő jó a maga nemében. A Magyarországon tanultak többnyire a gondolkodásunkat és a háttértudásunkat fejlesztik és bővítik, amit nagyon nem lehet megúszni anélkül, hogy ne kellene valamit bemagolnunk. Előnye van, hogy akaratunk ellenére is megjegyezzük az elmondottakat, viszont mégse tart ki sokáig ez a tudás. Ennek pontosan az ellentetje, amelyet itt alkalmaznak. Nem szükséges megeröltetnünk magunk, amennyiben képesek vagyunk használni az eszünk (vagy lustaságunk) és alkalmazni azonnal a rendelkezésre álló anyagainkat. Itt meg lehet úszni azt is, hogy semmi munkával jó jegyeket szerezzünk, és talán a hatásáról csak annyit mondanék hogy tovább kitart. Talán a munkahelyen pont ezt az alkalmazkodóképességet keresik és a kreativitást, hogy hogyan végezzük el a ránk bízott munkát.

Furcsasága az itteni rendszernek, hogy ez a feladatmegoldás magával vonzza a diákok kreativitását ÉS digitális ismereteit. Ha valaki nem igazán jó a photoshopban vagy bármilyen szerkesztőben (WORD, Excel...akármi) akkor itt bizony a háttérben ő maga fogja ezeket fejleszteni ahogyan az évek haladnak. Én ezt megúsztam hiszen magamtól fejlesztettem, viszont sokaknak gondot okoz ennek a tudásnak a hiánya... És még tegyük hozzá a nyelvtudás problémáját is.

Ezen felül hogy iskolába járjak én találtam magamnak elfoglaltságot még rossz időben is. Végül konditermet választottam helyéül, hogy kikapcsolódhassak. Három hónapra 600 koronát úgy érzem megért főleg hogy így most már biztosan el fogok járni edzeni. Közel is van, van szauna is. Egyedüli hiányosság a cipő volt de azt pótoltam 200 koronáért. És úgy 8 alkalom után elmondhatom, hogy feltünő az idősebb korosztály az edzőteremben. Hatvan év körüliek járnak edzeni még ha a súlyok többsége nehéz is számukra, de mozgatják magukat. (Múltkor egy 60 éves bácsika edzett hasra előttem...pedig nem látszott olyannak mint aki egyáltalán fel tud onnan majd állni miután végzett.)

A napokban volt még egy kvíz amelyre elsőnek mentem el és szerencsére sikerült is nyernünk (egy sört). A legjobb aminek örültem, hogy hozzájárultam a sikerhez. Sose gondoltam volna hogy a videójáték hasznos lehet. Ezen felül pedig azt nem gondolnám, hogy az emberek nem tudják az első három Pokemont amiből választani lehet !!! :D

Sok minden mesélnivaló nincs ezeken túl. Még amiről pár szót érdemes ejteni az a főzés, mosás, takarítás. Ha csak 1,5 hónap telt is el...rájöttem hogy ez egy igazi mókuskerék amit folyamatosan kell csinálni különben képes igazán feltorlódni. A főzés pedig a legérdekesebb. Úgy kell előre tervezni, hogy akciósan vedd meg az alapanyagot...Akkor használd fel mikor kedved van hozzá...És főzd meg mikor energiád van hozzá... És talán...Ismétlem talán...akkor ha ettél ledőlhetsz... Már ha van másnapra tiszta ruhád :D A képet azért mellékeltem hiszen a srácok csinálnának egy versenyt amiben főzni kell (mivel ők nem tudnak) és annak aki főz mintha étteremben lennének természetesen kifizetik az alapanyagot + a fáradságdíjat. Ugye milyen kreatívak?

A háttér az utca :)