Amitől eláll a lélegzet

Tekintve hogy naponta parti van, nem kiegyensúlyozott az ideje ahogy eszünk-alszunk, naponta 10 kilométereket sétálunk vagy többet még egészen jól bírjuk. A part és trambulin után én az elöbbiek ellenére szerettem volna napfelkeltét fotózni. (Jó hülye vagyok mi? ) Ez már tényleg az akarat próbája. Na de végülis felkeltem és Pam is. (Ő volt az aki aznap útitársammá vált erre a túrára. :) ) Reggel vagy 20 percig tuti állnom kellett a zuhanyzóban hogy akkor indulhatunk is.

A képek magukért beszélnek. Na mit szólsz apa?

Még mindig fotózzuk azt aki fotóz. :))

Őszinte mosoly.

És az, amitől eláll a lélegzet.